ÉRDEKESSÉGEK

A Miskolci Állatkert jelenlegi struccai – egy kakas és két tojó – idén áprilisban kerültek a kertbe.
Új helyüket – az alakuló Afrika-bemutatóban a sörényes juhok és a jávorantilopok szomszédságában – mára annyira megszokták, hogy az egyik tojó néhány nappal ezelőtt el is kezdte a tojásrakást. A strucckakasok az esős évszakot megelőző párzási időszakukban néhány nőstényt gyűjtenek maguk köré. A legmagasabb rangú tojó kezdi a tojásrakást a kakas által kapart, fészekként szolgáló sekély mélyedésbe, és felváltva költik a tojásokat. Később a többi tojó is gyakran ugyanabba a fészekbe rakja tojásait, így egy fészekalj akár 60 tojásból is állhat. A csibék mintegy 40 nap alatt kelnek ki a tojásból. Mivel a korábbi tapasztalatok alapján a strucctojások közül az elsők gyakran terméketlennek bizonyulnak, ezért az első három tojást elvették a madaraktól az állatkert munkatársai. Ezekből a tojásokból később dísztárgyak készülnek majd. Mostanra azonban már újabb négy tojásról gondoskodnak a struccok, de remélhetőleg ez a szám tovább fog még gyarapodni, és belőlük ki is kelnek majd a strucc-csibék.

Nyolcvan éve, 1928. szeptember 9-én emelkedett magasba az első pilóta irányította helikopter Kispest mellett.

Az első olyan helikopter megépítése, amely képes volt pilótájával a fedélzetén levegőbe emelkedni, és huzamosabb ideig nagy magasságban lebegni, Asbóth Oszkár (1891-1960) nevéhez fűződik. AH-1 típusú, acélcső vázszerkezetű, kb. 540 kg súlyú gépébe egy 120 lóerős Le Rhone francia forgómotort épített be, amely két, egyenként 4.35m átmérőjű, egymás fölé helyezett és ellentétes irányba forgó fa-propellert működtetetett. A vázszerkezet két oldalán egy-egy kormánylapát helyezkedett el, hogy a légcsavarok által keltett függőleges légáramlatot kihasználva a gép előre illetve hátra mozdítását elősegítse. A rugalmas leszállást a masinára szerelt négy focilabda és autógumi biztosította. Az Asbóth által tervezett helikopter Hosszú István pilótával a fedélzetén, Kispest mellett, 1928. szeptember 9-én emelkedett fel. A propeller 1000 fordulatot tett meg a földön, majd mintegy 1,5 méteres magasságba emelte a gépet, amely egy percig lebegett, majd gond nélkül leszállt. A helikopternek stabilitási problémái voltak, így többet nem próbálták ki. Az AH-2-vel azonban október 7-e és 18-a között nyolc sikeres felszállást végeztek, köztük egy 30 perceset is. Az 1930-as évek közepére a további tökéletesítéseknek köszönhetően a szerkezet már képes volt 30 méter magasságig felemelkedni, illetve mintegy 3 km-t megtenni körülbelül 20 km/h sebességgel. Asbóth a második világháború után abbahagyta a kísérleteit és egy újításokat kivetelező vállalat szakértője lett. Az 1960-as években a világ első harci helikoptere, az amerikai AH–1 Cobra Asbóth gépénék tiszteletére kapta meg típusszámát.
Forrás: National Geographic 

Az elefántok vemhessége nagyon hosszú ideig tart, összesen 23 hónapot vesz igénybe. Ennek a végén indul meg a szülés, ami akár két napon keresztül is elhúzódhat.

Különbség van az indiai és az afrikai elefántok méretei között; az afrikai elefántok testsúlya már születéskor nagyobb, és felnőttként is testesebbek lesznek, mint az indiaiak.

Az újszülött elefánt magassága fajtól függően 75-95 cm, testsúlya 75 és 200 kilogramm között változik. Születést követően anyja segít az elefántborjúnak lábra állni, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy szopni tudjon.

A kiselefánt naponta akár 11-12 liter anyatejet is megiszik. Idővel elkezd más táplálékot is magához venni, azonban az anyatej hosszú évekig fontos része a kiselefántok étrendjének. A legtöbb elefántborjú öt-hatéves koráig szopik, azonban beszámoltak olyan kiselefántról is, amelyik tízéves korában még mindig ivott anyatejet.
Forrás: National Geographic

Ha valaki szorult helyzetéből kikecmereg, anyagilag rendbe jönnek a dolgai, végre szót ért valakivel, úgy általában boldogul, arra az emberre mondjuk, hogy zöld ágra vergődött.

Kedvenc szóláskutatónk, O. Nagy Gábor igen hosszan taglalja ennek az állandósult szókapcsolatnak az eredetét Mi fán terem? című könyvében.

A zöld ág, mint a boldogulás jelképe már a XVII. században megjelenik magyar nyelven Szenczi Molnár Albert egy írásában: „Aki az gyönyörűségre adta magát, zöld ágra nem mehet”. Ez a forma egy német nyelvű szólásnak gyakorlatilag szó szerinti fordítása: auf keinen grünen Zweig kommen. Hasonló kifejezés él a szlovák nyelvben is.

A zöld ág magyarul állandó jelzős szerkezet volt, olyannyira, hogy sok helyütt egybe is írták a két szót, és lomb értelemben használták. A fa lombja rendszerint magasan, az ember feje fölött van. Aki zöld ágra vergődik, az – átvitt értelemben – magasra jut.

A XVIII. század végén már alkalmazták ilyen értelemben a felvergődik igét. A fel igekötő helyére a plasztikusabb, szebb zöld ág került, és a szókapcsolat ebben a formájában állandósult.

A zöld ágra vergődik szólásforma Arany János egy 1858-ban kelt levelében is megjelenik, ez a szólásról a legkorábbi írásos adat.
Forrás: National Geographic

Kelebia térségében új földikutya élőhelyet fedeztek fel idén a kutatók. Az itt élő állomány egy hazánkban eddig még nem ismert, új fajhoz tartozik. A földikutyákkal kapcsolatos néhány éve indult genetikai vizsgálatok az elmúlt években meglepő eredményeket hoztak.

Idén tavasszal új földikutya élőhelyet fedeztek fel kutatók Kelebia térségében. A három élőhelyfolton lévő populáció egyedszáma maximum kétszázra tehető. Az esemény egyrészt azért fontos, mert a mára igen ritkává vált védett fajunk teljes hazai egyedszáma mindössze 1000 körül mozog, így egy újabb, akár ilyen kisméretű populáció „felbukkanása” is számottevő. Tudományos szempontból viszont talán érdekesebb, hogy a kelebiai állomány esetében hazánkban eddig még nem ismert, új fajról van szó.

A nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) fajcsoport elterjedési területe Törökország európai részétől a Balkán-félszigeten át Magyarországig, kelet-nyugati irányban pedig Odesszától az Alpokaljáig terjed, vagyis hazánk jelenti ezen rágcsálók elterjedésének nyugati és északi határát. Sokáig úgy tartották, hogy a Kárpát-medencei állomány egyetlen fajhoz tartozik. Ma már ezt számos vizsgálat eredményei cáfolják. A történet érdekessége, hogy ez a felvetés nem egészen új keletű. Már Méhelyi Lajos, a neves zoológus az 1909-ben kiadott A földi kutyák fajai című művében koponyavizsgálatok alapján több fajt különített el. Elméletét a kortársai és a későbbi nemzedékek is elvetették. Az elmúlt években a kisemlőskutatás számára (is) lehetővé váló széles körű genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy valóban nem egyetlen hazai fajról van szó – mondta lapunknak Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa.

A földikutyával kapcsolatos genetikai vizsgálatok 2005-ben kezdődtek, a Kárpát-medence állatvilágának kialakulását feltérképező átfogó program keretében. A kutatásban a Magyar Természettudományi Múzeum, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke, az Állattenyésztési Kutatóintézet, valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei vesznek részt. Újonnan befogott egyedek, továbbá régebbi, preparált példányok genetikai vizsgálatával próbálják meg feltérképezni a hazai állományokat. Így konkrét képet kaphatunk arról, hogy hány földikutyafaj él valójában Magyarországon. A kutatás költségeinek előteremtése nehéz, ugyanis egyelőre nem áll rendelkezésre elkülönített állami forrás, viszont a labormunkákhoz szükséges vegyszerek igencsak megdrágítják a vizsgálatokat. A kutatás várhatóan még 2–3 évet vesz igénybe.

Csak hat élőhelyük ismert hazánkban

A genetikai adatok alapján az újonnan megismert állomány a Spalax montanosyrmiensis nevű, eddig csupán Szerbia egy kis területéről ismert fajhoz tartozik. Élőhelye jelenleg nem védett; a legnagyobb veszélyt a beerdősítés és a beszántás jelenti. A szakemberek remélik, hogy a közeljövőben létrejön a régóta tervezett Kőröséri Tájvédelmi Körzet, amely védelmet nyújtana az új földikutya élőhely egy részének.

„Nehéz megítélni, hogy a jelenlegi mintegy 1000 példányos hazai állomány sok-e vagy kevés, mert lassan szaporodó fajról van szó, vagyis a demográfiai változások lassan érvényesülnek. Mivel az elmúlt évtizedek állománynagyságáról csak durva becslések vannak, nehéz megítélni, hogy a jelenlegi állomány a „népességalakulás” mely stádiumában van. Lehet, hogy már ötven éve ekkora az egyedszám, de az is lehet, hogy csak pár éve csökkent ennyire” – tette hozzá a szakértő.
A földikutya a 20. század közepéig rendszeresen felbukkant a tanyákon, kertekben, füves réteken, ezzel szemben napjainkban – a kelebiain kívül – már csak hat élőhelye ismert: a hajdúhadházi, a debrecen-józsai, a battonyai, a kistompapusztai, a kunadacsi területek és a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum.

Komoly gondot jelent, hogy élőhelyeik többsége nem védett. Míg a hajdúbagosi rezervátumot éppen a faj jelenléte miatt hozták létre, a Debrecen határában lévő populáció például csak helyi védettséget élvez, ami szakemberek szerint nem elég. Ezt bizonyítja az is, hogy a közelmúltban egy lakópark építése során megsemmisült a debrecen-józsai élőhely egy része. A nem túl rózsás helyzet ellenére még érik pozitív meglepetések a kutatókat. A kelebiai ugyanis az elmúlt két évben immár a második újonnan felfedezett földikutya élőhely. Mint arról a National Geographic Online korábban beszámolt, 2006-ban fedezték fel Kunadacsnál az addig ismeretlen földikutya populációt. Üröm az örömben, hogy a kunadacsi élőhely jövője sincs biztonságban, ugyanis a területet kettévágja az M8-as autópálya tervezett útvonala.
Forrás: National Geographic
Fotó: Csorba Gábor

A két mumifikált magzat, amelyre Tutanhamon sírkamrájában bukkantak a régészek, az ifjú fáraó ikerlányai lehettek.

Robert Connoly, a Liverpooli Egyetem anatómiaprofesszora, aki még az 1960-as években tanulmányozta Tutanhamon földi maradványait, részt vesz az egyiptomi régészeti hatóságok által a közelmúltban indított genetikai kutatásban, amely a fáraó családi kötelékeit hivatott feltérképezni. A tudós meggyőződése szerint az előzetes tesztek arra engednek következtetni, hogy Tutanhamon lehetett mindkét magzat apja, s a lányok különböző méretük ellenére ikrek lehetett. Eredményeiről a professzor az ókori egyiptomi orvoslásnak és gyógyszerészetnek szentelt konferencián számol be Manchesterben - olvasható a The Times brit napilap online kiadásában.

A két magzatra 1922-ben bukkant a Tutanhamon sírját felfedező Howard Carter. A kisebbik magzat korát öthónaposra becsülték, míg a nagyobbét hét-kilenc hónaposra: a két mumifikált tetemet megtalálása óta a Kairói Egyetem orvostudományi karán őrzik. Az egyiptológusok régóta vitáznak azon, hogy ezek a fáraó gyermekei voltak-e, vagy szimbolikus okokból helyezték-e őket a sírkamrába, lehetőséget biztosítva az uralkodónak, hogy újszülöttként keljen életre a túlvilágon. A kérdés hamarosan megoldódik, mivel a két mumifikált magzatot DNS-elemzésnek és komputertomográfiás (CT) vizsgálatnak vetik alá, kiderítendő örökletes betegségeiket és Tutanhamonhoz fűződő esetleges vérségi kötelékeiket. A vizsgálatok eredményei decemberre várhatók.

"A nagyobbik magzatot még 1979-ben vizsgáltam, s vércsoportját összehasonlítottam Tutanhamonéval, amelynek tesztelését 1969-ben végeztem el. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a nagyobbik magzat valóban Tutanhamon lánya lehetett" - mondta Robert Connoly.

Rosalie David, a Manchesteri Egyetem élettudományi karának professzora, a konferencia igazgatója szerint Robert Connoly előadása igen nagy érdeklődésre tarthat számot, mivel Tutanhamon az egyiptológia igen jelentős személyisége. "Figyelemreméltó karakter, kinek sírja, s természetesen mumifikált teste oly sok adatot szolgáltat az ókori egyiptomiak életéről" - hangsúlyozta.
Forrás: National Geographic

Az angol nyelvben igen gyakori hangzó a „W”, ami hangzásában valahol a „V” és az „U” között helyezkedik el. Így volt ez már az ősi angol nyelvben is.

Az angolok a rómaiaktól vették át a latin ábécé betűit; ezek között azonban nem szerepelt a „W”. Ezért írásban a fenti hangot két egymás után írt „U” betűvel jelölték; ez már az i.sz. 7. századbeli szövegekben is megfigyelhető. Egész Európában ez a jelölésmód terjedt el.

Az angolok ezután áttértek a rúnaírásra, melyben a mai duplavé hang leírására a wynn nevű karaktert alkalmazták. A normann hódítást (1066) követően azonban visszatértek a latin ábécéhez és az „UU” jelöléshez.

A nyomtatott szövegekben „UU” helyett gyakran „VV” jelent meg; később a két „V” összecsúszott, és kialakult a duplavé ma ismert írásképe.

Az angol double U (ejtsd: dábljú, jelentése: dupla U) elnevezés a régi írásmódot idézi.
Forrás: National Geographic

Összesen huszonhét új helyszínt vett fel a Világörökség Listára az UNESCO Világörökség Bizottsága (VÖB). Sorozatunk második részében a listára került néhány kulturális értéket mutatunk be.

A pályázaton induló 45 helyszín közül 19 kulturális és 8 természeti kategóriában nyerte el a megtisztelő címet. San Marino, Pápua Új-Guinea, Szaúd-Arábia és a csendes-óceáni Vanuatu egy-egy megőrzésre érdemes természeti vagy kultúrkincse most először került a listára.

Az UNESCO Világörökség Bizottságának mostani ülésén hozott döntések eredményeként a listán immár 145 állam területén összesen 878 helyszín szerepel, amelyek közül 679 kulturális, 174 természeti és 25 vegyes besorolású.

Az elbírálásnál előnyben részesítik az olyan országok pályázatait, amelyeknek még nem szerepel valamely nevezetessége a világörökségben. Idén öt ország először jelölt helyszínt: Kirgizisztán a Szulamain-Too szent hegyet, Pápua Új-Guinea Kuk hajdani mezőgazdasági területet, az olasz félszigeten lévő San Marino miniállam a városközpontot és a Titano hegyet, Szaúd-Arábia az Al-Hidzsr régészeti együttest, Vanuatu pedig a Mata királyról elnevezett tájegyüttest.

Szlovákia és Magyarország eredetileg a komárom-révkomáromi erődrendszer felvételét szerette volna elérni, azonban június végén, miután valószínűvé vált, hogy a VÖB idei ülésén erre nincs esély, a közös pályázatot visszavonták.

A VÖB áttekintette a Veszélyeztetett Világörökségi Helyszínek Listáján szereplő harminc helyszín helyzetét, és végül valamennyit a listán tartotta. A bizottság komolyan fontolóra vette a drezdai Elba-völgy törlését a világörökségi listáról egy híd miatt, amely a szászországi főváros központjában épül, de Drezda a csütörtöki döntés értelmében 2009-ig haladékot kapott. Ha azonban nem állítják le a barokk belváros látképét romboló, négysávos, 635 méteres híd építését, a VÖB jövő évi, sevillai ülésén törölheti a helyszín világörökségi minősítését.

Az új kulturális világörökségi helyszínek:

Fujian Tulou földházai - Kína

A kínai Fujian tartományban 46 – a képen is látható - földböl épült ház található. Ezek a különös formájú épületek a 11. századtól jelentek meg a térségben: egy-egy klán lakóhelyéül szolgáltak. A több méter vastag falú épületek, a lőrésszerű ablakaikkal védelmet jelentettek a benne lakóknak.

Stari Grad-i mező - Horvátország

A horvátországi Hvar-szigeten található Stari Grad-i mező a hetedik horvát természeti vagy építészeti kincs az UNESCO világörökségi listáján. A terület az adriai szigetek legnagyobb és legtermékenyebb síksága, amelyet az ókori görögök osztottak fel mértani pontossággal. A területet 75 parcellára szabták fel, amelyek nagyjából 900-szor 180 méteresek.

A terület jellegzetességei közé tartoznak az ókori kőfalak és faragások, amelyek máig tanúsítják az ókori geometria és földmérési technika fejlettségét. Az egykori Pharosz települést - amelyből később a horvát telepesek Hvarnak nevezték el a szigetet - még a görögök alapították az i. e. 4. században.

Horvátországból 1979 óta szerepelnek értékek a világörökség listáján. Az elsők között a Diocletianus-palotával egybeépült középkori Split, Dubrovnik óvárosa és a tavairól-vízeséseiről nevezetes Plitvicei Nemzeti Park kapta meg a rangot. A védett emlékek körébe tartozik még a poreci Euphrasius-bazilika korakeresztény műemlékegyüttese, Trogir történelmi óvárosa és a sibeniki Szent Jakab-katedrális.

Titanó-hegy és a történelmi városmag - San Marino

San Marino a világ legrégebbi ma is fennálló köztársasága. Az alig több mint 700 méter magas Titanó-hegy és a főváros történelmi városmagja immár a világörökég részét képezi.

Baha,i zarándokhelyek – Izrael

A bahá, í sírszentélyek az első, egy modern korban született vallás hagyományához kötődő helyszínek, amelyek felkerültek az UNESCO listára. A zarándokhelyek Haifában és Nyugat-Galileában 11 helyen 26 épületet , emlékművet, házakat, kerteket, egy temetőt és modern, neoklasszicista épületek nagy csoportját foglalja magába, melyek adminisztrációs, archívum és kutatási célokat szolgálnak.

A két sírszentélyben nyugszanak a bahá’í hit alapítói, Bahá, u,lláh és a Báb földi maradványai. Bahá, u,lláh sírszentélye az Izrael északi partján fekvő, már régebben a Világörökség részét képező Akkó (Acre) Óvárosának közelében található, míg a Báb sírszentélye a haifai Kármel-hegyen.

A bahá,iok hite szerint Bahá, u,lláh és a Báb Isten küldöttei voltak; végső nyughelyük a mintegy ötmilliós vallási közösség zarándokhelyei. Bahá, u,lláh sírszentélye a világ összes bahá, ija számára kijelöli az ima irányát, így hasonló fontossággal bír, mint a jeruzsálemi Nyugati Fal a zsidók és a mekkai Kába-kő a muzulmánok számára.

Az iráni születésű Bahá, u,lláh-t az akkoriban az Ottomán Birodalom részét képező Akkóba száműzték, ahol 1892-ben hunyt el. A Bábot 1850-ben végezték ki Iránban; földi maradványait később Haifában helyezték végső nyugalomra.
A két síremlék az őket övező, számos kultúra elemeit ötvöző francia- és angolkertekről nevezetes. A bahá, í zarándokok mellett látogatók és turisták százezreit vonzzák minden évben.

Örmény kolostorok – Irán

A képen látható 7. században épült Szent Tadeusz templom egyike annak a három iráni örmény kolostornak, amely felkerült a Világörökség listájára. Az UNESCO azzal indokolta a döntést, hogy a kolostorok a középkorban jelentős szerepet töltöttek be az örmény kultúra elterjesztésében.
Forrás: National Geographic

„Igaz, hogy a mindenki által olasznak ismert pizza valójában egy mór eledel?”

A kenyér az ember egyik legrégibb tápláléka, régészeti leletek igazolják, hogy már 10000 évvel ezelőtt is sütöttek valamiféle tésztát táplálkozási célokra. Az sem új törekvés az emberiség részéről, hogy ezt a kenyeret minél ízletesebbé tegyék.

A Földközi-tenger partvidékén igen elterjedtek voltak az élesztő nélkül készült lepénykenyerek. Az ókori görögök plakous nevű lapos kenyerüket különféle fűszerekkel, fokhagymával, hagymával pakolták meg.
Feljegyzések tanúsága szerint a perzsa Darius király (i.e. 521-486) katonái pajzsukon sütöttek lapos tésztát, majd azt sajttal és datolyával fedték be. Vergilius Aeneis-ében szó esik a többi étel tálcájaként szolgáló kenyérlepényről, melyet a lakoma végén szintén el lehet fogyasztani.

És akkor itt van még a Közel-Keleten népszerű pita, a török pide, az ókori etruszkokig visszavezethető focaccia, az indiai csapati, naan és paratha, és még hosszan sorolhatnánk. Mind-mind lapos kenyérfélék, melyeket valamivel ízesítenek, „megbolondítanak”.

Nem egyértelmű, hogy mi teszi a pizzát pizzává. Sokak szerint a paradicsom (bár a mai pizzák közül sok anélkül készül). Nápolyban mindenesetre a paradicsomszósszal készített kenyérlepényt nevezték el pizzának. Ez nem is volt olyan régen, mivel a paradicsom a XVI. században került át Amerikából Európába, és igen sokáig mérgezőnek gondolták. Csak a XVII. században kezdték a pizza fő alkotóelemeként alkalmazni.

Nem mondható tehát, hogy a pizza egyértelműen valamely más kultúrából került volna az olasz konyhába. Inkább arról van szó, hogy az évezredek során számos nép egymással párhuzamosan igen hasonló étkeket fejlesztett ki, melyek azonban fűszerezésükben, fogyasztásuk módjában az adott népre jellemző eltéréseket mutatják.
Forrás: National Geographic

"Indiában miért viselik a homlokon a piros pöttyöt?"

Jellemzően a dél- és délkelet-ázsiai nők homlokán tűnik fel gyakran egy pont vagy csepp alakú festett vagy felragasztott jel, a bindi. (A szanszkrit eredetű szó jelentése is: csepp, pont)

A bindi a hagyományok szerint a házas hindu nők homlokának közepén, a szemöldökökhöz közel, az ún. hatodik csakra helyén elhelyezett festett piros pont (alapanyaga az ún. szindur por). Fekete változata a hajadon lányok homlokát díszíti. Hitük szerint a bindi amellett, hogy családi állapotukat jelzi, távol tartja viselőjétől a gonosz szellemeket is.

Ázsiától távolabb a bindi viselőjének indiai származására hívhatja fel a figyelmet, de megjelenhet olyan más kultúrák képviselőin is, akik időközben áttértek a hindu hitre és a jellel vallási meggyőződésüket kívánják kifejezésre juttatni.

A modern idők beköszöntével a bindi egyfajta divatos ékszerré lépett elő, így eredeti jelentése ugyan halványult, viselőinek száma viszont megsokszorozódott.

Míg eleinte csak az ázsiai országokban terjedt, nem sokkal később a világ más tájain is hódítani kezdett a homlokékszer. A nyugati divatszakma kedvelt eszköze lett. Színe és alakja immáron nem követte a tradíciót. Számtalan formában, különféle anyagokból, sokféle színben készül világszerte.
Forrás: National Geographic