BELÉPÉS

BELÉPÉS


TÁMOGATÓ
PARTNEREINK


Budapesti
Fővárosi
Önkormányzat

Oktatási
és Kultúrális
Minisztérium

Bunkertúra: Iparvárosi Kalandozás Csepelen

09
Mar

A Csepel Művek zegzugos utcái közt lapuló II. Világháborús bunkert jártunk be. A kisebb kockaépület nem múzeum vagy panoptikum: a korabeli relikviákon kívül emberi sorsokkal is megismerkedhetünk.

Munkásember dől a megszürkült téglafalnak az egykori Csepel Művek területén. Csak a szemközt székelő programozó cég logója árulja el, hogy nem állt meg az idő. Magyarország egykor legnagyobb üzemének területén ma több tucatnyi kisebb cég osztozik. Ebben a különös környezetben tart Bunkertúrát Somogyi Levente.

A hajdani Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. 1892-ben költözött Csepelre. A folyamatosan bővülő üzem fénykorában több, mint 25 ezer munkást foglalkoztatott. A II. világháború idejére a 216 épületből álló komplexumban már Bergmann-cső, kerékpárváz, sőt, traktor- és repülőgép alkatrész is készült.

Somogyi Leventével, a Bunkertúra vezetőjével a Csepeli 2-es Bunkerben találkozunk. „Látszik, hogy a bomba- és törmelékbiztos óvóhelyek építése nagyon későn indult meg a gyárban. Nem csak a magas költségek miatt, hanem azért is, mert senki nem vette komolyan igazán, hogy itt baj lehet. A háború kitörése után kezdtek bele komolyabban az építkezésbe, de ekkor már előfordult, hogy tömegverekedés tört ki, mert az emberek tudták, hogy a kert végében ásott gödrökben egy komoly támadást nem élnének túl." – mutatja Levente az épületben azt az az alaprajzot, amelyre az üzem menedékhelyeit rajzolták fel.

A kétemeletes „légókockában" (sokan így becézik a légoltalmi menedéket) hűvös a levegő és nagy a csend. Az 1,8 méter vastag betonfalak mögött szó szerint légmentesen el tudják zárni bunker belsejét a külvilágtól. Baj esetén az oxigénellátásról egy szűrőkkel ellátott levegőcserélő rendszer gondoskodik. A különös, zárt világ 4 éve Levente birodalma.

„Az az érdekes ebben a bunkerben, hogy ezt nem rabolták ki. Feltörték, bejöttek ide, de szerencsére nem célzottan, így viszonylag jó állapotban maradt meg." – magyarázza, miközben benyitunk a „Polgári védelmi parancsnok" szobájába. – „Ez a helyiség például majdnem teljesen így nézett ki, ezt az üveget is itt találtam."

Az öreg vilmoskörtés palack a gyár szétterített tervrajza felett árválkodik egy asztalon. Ezek már a hidegháborús időszak emlékei: az óvóhelyen ekkor már csak „ügyelet" működött, raktárként és a polgári védelmi oktatás helyszíneként hasznosították azt. De nem a térképek és iratok a gyűjtemény egyedüli darabjai. A bunkerben rengeteg légoltalmi relikvia található, ezek jelentős része Levente gyűjtésének eredménye, egy részük pedig eredetileg is a bunkerhez tartozott.

Bunkertúra

Kép: @Instagram|Picigeri

A vegyvédelmi öltözetek és gázálarcok felpróbálhatóak, bele lehet nézni a személyi sugárzásmérőbe, meg szabad szólaltatni a légoltalmi szirénát is. „A túrán résztvevők számára nyílt napokat is szoktam tartani. A túra során 20-25 perc szabadidőt kapnak a vendégek és azt tapasztalom, hogy van, akiknek ez kevés – itt ragadnak, olvasgatják, nézegetik az újságokat, például az 50-es évekből itt ragadt régi újságokat"

Levente eredetileg hagyományos városnéző túrák idegenvezetőjeként dolgozott, de hamar úgy érezte: a klasszikus városnéző séták során nem tud annyit megmutatni Budapestből, mint szeretne. Mélyebb, koncentráltabb program létrehozásában gondolkodott. Érdekelte a világháborús légoltalom története, ezért rengeteg eldugott helyre, felszámolás alatt álló óvóhelyre bekéredzkedett. A 2-es számú bunkerben kiállított propaganda-anyagok, mérőkészülékek, elsősegély-felszerelések egy jelentős része is ezekből a kalandokból származik. A tárgyak is sokat mesélnek, de a bunkerlátogatás nem (csak) ezért hatalmas élmény.

„A Bunkertúra elején röviden bemutatom a gyár kapujánál a Csepel Művek történetét majd két-három rövidebb megálló beiktatásával bejövünk ide. A vendégek megismerhetik a gyárban épült óvóhelyek születésének a történetét, az óvóhelyek fizikai érdekességeit, a légitámadások történeteit, aztán itt, a bunkerben egy vetítés következik. A filmen az egykori túlélők, a gyár dolgozói mesélnek arról, hogy ők mit éltek meg. A gyár egykori igazgatójának a dédunokája például mesél arról, hogyan harcolt azért, hogy megkapják az óvóhelyekhez szükséges anyagi támogatást és engedélyeket. Levente hangsúlyozza: „A repülőgépet, a tankokat, fegyvereket sokan kenik-vágják, és a haditechnika felől közelítik meg az eseményeket. Én egy kicsit más szemszögből szeretném megmutatni a történelmet. A légoltalom az, amit a civil lakosság is látott."

Ezekről az élményekről sok esetben maga a „civil lakosság" mesél a Levente által készített interjúkban. „Van egy 95 éves bácsi, aki a túrán is és utólag interneten is mesél videóról a látogatóknak. Ő 25 évesen élte át a légitámadásokat, és el tudja mondani, hogy milyen volt az óvóhelyeken több száz másik munkavállalóval összezsúfolódva átélni a bombázásokat." Megtudhatjuk azt is, milyen célok és milyen propaganda állt az óvóhelytervezések és a légoltalom kialakítása mögött. „A gyerekeknek például báboztak, volt Légoltalmi Kató és Légvédelmi Jóska – a Légoltalmi Liga rajtuk keresztül mutatta meg, mit kell tenni támadás esetén." Míg a háború idején volt, hogy a bunker szellőzőrendszere nem szűrte meg eléggé a levegőt, és a légcserélő a törmeléket és a szilánkokat is a menedéket keresőkre zúdította, a hidegháborús készültség idején szinte túlzó módon korszerűsítették és szervezték meg a légoltalmat.

„A háború után az egykori Légoltalmi Liga tagjait nem nagyon kedvelték: az emberek a polgári védelmi előadásokat, gyakorlatokat a munka mellett tehernek érezték." Pedig a folyamatos készülés a nukleáris támadásra, később a természeti katasztrófákra még sokáig a mindennapok része volt.

A rendszerváltozás után az óvóhelyrendszert elhanyagolták. A pincék és bunkerek sokszor kényszerből cseréltek gazdát. A nehezen hasznosítható építmények ma üresen állnak, esetleg zenekari próbatermek, vagy raktárak működnek bennük, úgy, mint abban a másik, csepeli bunkerben is, ahol Levente az első bunkertúrákat tartotta.

"Az óvóhelyek tehát sok esetben nem zártak, nem titkosak, egyszerűen csak nem maradtak meg olyan helyen, vagy állapotban, hogy igazán érdekes dolgokat találhasson benne az ember. A Csepeli 2-es bunker azonban – Levente szakértő vezetésével – kiválóan alkalmas arra, hogy a testközelből ismerjük meg a történelem egy kevéssé ismert szeletét.

A rendhagyó túra egy különleges élményelemmel zárul. A bunker felső szintjén lévő helyiségben egy hangrendszer segítségével Levente életre kelti a bombázásokat. „Sokan azt mondják, ennek az élmények a hatására értik meg igazán, mi ez az egész".

 

Forrás: itthon.hu

© copyright 2008 Millennium
Budapest Programiroda