A fővárosi Füvészkertben a napokban nyílik a világ egyik legnagyobb tündérrózsája. A pompás, csupán két éjszakán át virágzó növény esténként megtekinthető a botanikus kertben.
„Csaknem húsz év után van ismét óriás
tündérrózsája a Füvészkertnek” – magyarázza stábunknak Kiszel Péter, a
Füvészkert főkertésze, miközben jócskán zárás után a Pálmaház felé terel
bennünket. Nem kiváltságos személyek vagyunk, a napokban bárki, aki kíváncsi
a Victoria amazonica nevű óriás tündérrózsa virágzására, hat óra után is
beléphet a botanikus kertbe.
Minél többet tudok meg a növényről, annál kevésbé csodálkozom, hogy az
intézmény két évtized után csak most szánta rá magát újra a telepítésre. A
Victoria amazonica ugyanis trópusi növény lévén a párás meleget kedveli: 30
fokos meleget, és télen is legalább naponta 12 órást világosságot igényel.
Igazi tudományos-technikai kihívás áll tehát a kert üzemeltetői előtt:
sikerül-e átteleltetni a dél-amerikai növényt?
Az eredetileg az Amazonas csendes, sekélyebb vizeiben, holtágaiban honos
Victoria Kassáról került Nyíregyházára és Budapestre. A pálmaházba belépőt
először is óriási levelei ejtik foglyul: az akár több métert meghaladó
átmérőjű levelek súlya elérheti a 10-12 kilogrammot is. De nemcsak nehéz, a
vastag, sűrű erezetnek köszönhetően roppant nagy teherbírású is a levél: a
tepsiszerű képződmény egyes leírások szerint – megfelelő tehereloszlás
esetén – 70 kilogrammot is képes megtartani.
A hatalmas leveleken túl a Füvészkertben a héten a Victoria amazonica pompás
virágzásában is gyönyörködhetünk. (A növény folyamatosan hoz újabb
virágokat, ám előfordulhat, hogy adott nap épp egy virág sem nyílik, így az
esti-éjszakai kirándulás előtt mindenképpen érdemes ellátogatni az intézmény
weboldalára.)
A Victoria amazonica virágzása mindössze két napig tart. Az első
este/éjszaka hófehér, körülbelül 30 centiméter átmérőjű virágot hoz. „Ez a
virág nőivarú, csak a termő aktív, a porzók még fejletlenek, nem termelnek
virágport” – magyarázza a botanikus kert főkertésze. Ezen az éjszakán a
növény savanykás, ananászra emlékeztető illatot bocsát ki, amellyel a
természetben magához csalogatja a beporzást elvégző bogarakat.
A nappal közeledtével a szirmok összecsukódnak, és rabul ejtik a bogarakat,
amelyek a más virágokról testükhöz ragadt virágporokkal beporozzák a
Victoriát. Másnapra a termő elhervad, beérnek a porzók, a bogarak pedig
friss polleneket gyűjtenek. A következő nap egyben a kiszabadulásuk napja
is, hiszen este a növény újra kinyílik, ám ekkor a virág színe már nem
fehér, hanem rózsaszín.
Hajnalra a szirmok elszáradnak, a megtermékenyült virág lesüllyed, és a víz
alatt a tüskés termésben beérik a többszáz mag. A termés a teljes
érettséghez közeledve újra a vízfelszínre emelkedik, kihasad, és a ragacsos
védőanyaggal óvott magok kiszabadulnak, majd az áramlatokkal messze hajózva
egyre nagyobb területeket hódítanak meg. (A botanikus kertekben a növényt
mesterséges úton szaporítják.)
Forrás: National Geographic