Két éjszaka az élet csúcsán

A fővárosi Füvészkertben a napokban nyílik a világ egyik legnagyobb tündérrózsája. A pompás, csupán két éjszakán át virágzó növény esténként megtekinthető a botanikus kertben.

„Csaknem húsz év után van ismét óriás tündérrózsája a Füvészkertnek” – magyarázza stábunknak Kiszel Péter, a Füvészkert főkertésze, miközben jócskán zárás után a Pálmaház felé terel bennünket. Nem kiváltságos személyek vagyunk, a napokban bárki, aki kíváncsi a Victoria amazonica nevű óriás tündérrózsa virágzására, hat óra után is beléphet a botanikus kertbe.

Minél többet tudok meg a növényről, annál kevésbé csodálkozom, hogy az intézmény két évtized után csak most szánta rá magát újra a telepítésre. A Victoria amazonica ugyanis trópusi növény lévén a párás meleget kedveli: 30 fokos meleget, és télen is legalább naponta 12 órást világosságot igényel. Igazi tudományos-technikai kihívás áll tehát a kert üzemeltetői előtt: sikerül-e átteleltetni a dél-amerikai növényt?

Az eredetileg az Amazonas csendes, sekélyebb vizeiben, holtágaiban honos Victoria Kassáról került Nyíregyházára és Budapestre. A pálmaházba belépőt először is óriási levelei ejtik foglyul: az akár több métert meghaladó átmérőjű levelek súlya elérheti a 10-12 kilogrammot is. De nemcsak nehéz, a vastag, sűrű erezetnek köszönhetően roppant nagy teherbírású is a levél: a tepsiszerű képződmény egyes leírások szerint – megfelelő tehereloszlás esetén – 70 kilogrammot is képes megtartani.

A hatalmas leveleken túl a Füvészkertben a héten a Victoria amazonica pompás virágzásában is gyönyörködhetünk. (A növény folyamatosan hoz újabb virágokat, ám előfordulhat, hogy adott nap épp egy virág sem nyílik, így az esti-éjszakai kirándulás előtt mindenképpen érdemes ellátogatni az intézmény weboldalára.)

A Victoria amazonica virágzása mindössze két napig tart. Az első este/éjszaka hófehér, körülbelül 30 centiméter átmérőjű virágot hoz. „Ez a virág nőivarú, csak a termő aktív, a porzók még fejletlenek, nem termelnek virágport” – magyarázza a botanikus kert főkertésze. Ezen az éjszakán a növény savanykás, ananászra emlékeztető illatot bocsát ki, amellyel a természetben magához csalogatja a beporzást elvégző bogarakat.

A nappal közeledtével a szirmok összecsukódnak, és rabul ejtik a bogarakat, amelyek a más virágokról testükhöz ragadt virágporokkal beporozzák a Victoriát. Másnapra a termő elhervad, beérnek a porzók, a bogarak pedig friss polleneket gyűjtenek. A következő nap egyben a kiszabadulásuk napja is, hiszen este a növény újra kinyílik, ám ekkor a virág színe már nem fehér, hanem rózsaszín.

Hajnalra a szirmok elszáradnak, a megtermékenyült virág lesüllyed, és a víz alatt a tüskés termésben beérik a többszáz mag. A termés a teljes érettséghez közeledve újra a vízfelszínre emelkedik, kihasad, és a ragacsos védőanyaggal óvott magok kiszabadulnak, majd az áramlatokkal messze hajózva egyre nagyobb területeket hódítanak meg. (A botanikus kertekben a növényt mesterséges úton szaporítják.)
Forrás: National Geographic