BELÉPÉS

BELÉPÉS


TÁMOGATÓ
PARTNEREINK


Budapesti
Fővárosi
Önkormányzat

Oktatási
és Kultúrális
Minisztérium

Mandrillkölykök az Állatkertben

21
Mar

Három mandrillkölyök cseperedik a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A páviánok rokonsági körébe tartozó, Afrikában honos majomfaj szaporodása azért is örvendetes, mert az európai állatkertek egy tenyészprogram keretében igyekeznek megőrizni ezt a ritka állatfajt. A kontinens negyvennél is több állatkertjére kiterjedő programot a magyar főváros állatkertje irányítja, hangolja össze.


Három mandrillkölyök hancúrozik a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Majomház közelében kialakított tágas kifutóban. A Nyugat-Afrikában őshonos, a páviánok rokonsági körébe tartozó majomfaj rendszeresen szaporodik Budapesten, noha az nem számít mindennaposnak, hogy a csapat összes nősténye kölyköt neveljen.

Az állatkerti mandrillcsapat eredeti vezérhímje idős kora miatt még a tavalyi évben elpusztult. Az új tenyészhím, tisztes nevén Maboa a Hamburgi Állatkertből érkezett Budapestre tavaly novemberben. A nyolcéves állat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem sokkal érkezése után már párzott is a három régebb óta Budapesten élő nősténnyel, így az idei év nyarán mindháromnak kölyke született. A kis mandrillok a nyár végén látták meg a napvilágot, ám az első hetekben az apróságok még annyira kapaszkodtak anyjuk bundájába, hogy nagy szerencse kellett a kicsik megpillantásához. Mostanra a kölykök már egy kicsit nagyobbak, és olykor néhány lépésnyire el is merészkednek anyjuk mellől. Legtöbbször azonban még most is a mama bundájába csimpaszkodva utaznak.

 

A mandrillok Kamerun, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon erdőségeiben élnek. A nőstények általában 12, a hímek 25 kg súlyúak. Feltűnő jellegzetességük a színes arc, valamint az orrtájéki barázdák: ezek a sajátosságok a domináns hímeken figyelhetőek meg a legjobban. A mandrillok kisebb-nagyobb csapatokban élnek, amelyeket rendszerint egy erős és tapasztalt hím vezet. A nőstények hathónapos vemhességi idő elteltével általában csak egy utódot hoznak a világra. Élettartamuk az állatkertekben – ahol lényegesen tovább élnek, mint a szabad természetben – akár 40 év is lehet.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listájának minősítése szerint a faj természetvédelmi helyzete „sebezhető”. Elsősorban a természetes élőhelyek pusztulása fenyegeti a mandrillok fennmaradását. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot tart fenn a faj megmentése érdekében. Ezt a tenyészprogramot egész Európára kiterjedően a Fővárosi Állat- és Növénykert koordinálja, hangolja össze. A világ állatkertjei közül egyébként 91 kertben tartanak mandrillokat, összesen mintegy ötszáz egyedet.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a mandrillok tartásának több mint száz éves hagyománya van, mi több, az 1912-ben elkészült állatkerti főbejárat oldalszárnyait is egy-egy mandrill-kőszobor díszíti. A mandrillok jelenlegi tágas férőhelye, amely a Majomház szomszédságában található, 2003 tavaszán készült el.


Az állatkerti tenyészprogramok


A veszélyeztetett fajok megőrzését szolgáló állatkerti tenyészprogramok lényege, hogy egy-egy adott faj szaporítását az érintett állatkertek nemzetközi szinten hangolják össze. Így el lehet kerülni a rokontenyésztést, és el lehet érni, hogy a faj genetikai sokfélesége is megmaradjon. A világ állatkertjei nyolcszáznál is több veszélyeztetett faj védelmében vesznek részt ezen a módon. A tenyészprogramok koordinálásával, és az egyes állatok adatait tartalmazó regionális, vagy nemzetközi törzskönyv vezetésével rendszerint azt az állatkertet bízzák meg, amely korábban jelentős eredményeket ért el az adott faj védelmében

Forrás: National Geographic

© copyright 2008 Millennium
Budapest Programiroda