BELÉPÉS

BELÉPÉS


TÁMOGATÓ
PARTNEREINK


Budapesti
Fővárosi
Önkormányzat

Oktatási
és Kultúrális
Minisztérium

Miért csíkos a zebra?

22
May


„Miért jó az a zebrának, hogy a környezetében a lehető legfeltűnőbb megjelenése van?”

A zebrák a páratlanujjú patások rendjébe, a lófélék családjába tartoznak. Három fajuk ismert, a Grévy-zebra, az alföldi zebra és a hegyi zebra. Ezek mintázata eltérő: a Grévy-zebra keskeny csíkja sűrűn váltják egymást, a hegyi zebrák csíkozása ritkásabb, az alföldi zebra sávjai testének felénél függőlegesből vízszintesbe váltanak.

Elsőre nehéz elhinni, hogy ez a bohókás pizsamamintázat a rejtőzködést szolgálja. Márpedig számos kutató szerint a csíkok igenis életmentő szerepet tölthetnek be.

Amikor a zebra magas fűben áll, függőleges csíkjai egybeolvadnak a fűszálakkal. Tekintsünk most el attól az apróságtól, hogy a zebra monokróm, a fű pedig zöld, sárga vagy homokszínű: a zebra fő ragadozója, az oroszlán ugyanis színvak. Ha tehát a zebra nem mozog a fű között, az oroszlán egyszerűen nem látja meg néhány tíz méternyi távolságból sem.
Szintén a ragadozók távoltartására hasznos, hogy a zebrák gyakran pihennek falkákban. Ilyenkor annyira közel állnak egymáshoz, hogy csíkjaik egybeolvadnak. Így a ragadozónak nehezebb kiválasztani egyetlen prédát, hiszen nem látja, hol ér véget az egyik zebra, és hol kezdődik a másik. Ezért a zebra méretének felmérése is zavart szenved: a ragadozó egyetlen egybefolyó csíkos tömeget lát, sokkal nagyobbnak – és veszélyesebbnek – ítéli meg a zebrát, mint amilyen az valójában.

További előnye a csíkozásnak, hogy a fekete (vagy sötétbarna) sáv elnyeli, a fehér pedig visszaveri a napfényt, és ez jelentős szerepet visz a zebra hőszabályozásában. Egyes kutatók szerint a fekete-fehér sávozás megzavarja a cecelégy összetett szemét, ezért az álomkór terjesztői nem csípik meg a zebrákat.

Jó tudni, hogy nincs két egyforma zebra: mindegyik egyedi mintázattal rendelkezik (olyan ez, mint nálunk az ujjlenyomat). Így a csíkok a zebrák falkán belüli azonosítását is szolgálják.
Forrás: National Geographic

© copyright 2008 Millennium
Budapest Programiroda