BELÉPÉS

BELÉPÉS


TÁMOGATÓ
PARTNEREINK


Budapesti
Fővárosi
Önkormányzat

Oktatási
és Kultúrális
Minisztérium

Visszakaphatja Szeged az elveszett évszázadokat

21
Mar

Szeged valódi történelemi város – csakhogy ebből szinte semmit nem érzékel az, aki az utcáit rója. Középkori emlékei csaknem teljesen eltűntek az évszázadok viharai és az 1879-es pusztító árvíz miatt. A hajdani vár területén végzett mostani feltárás azonban szinte kézzel fogható közelségbe hozza a látogatókat a történelemmel.

Az ásatási területeket általában nem véletlenül zárják el a látogatók elől. Egyetlen óvatlan lépéssel fontos leletegyütteseket zavarhat össze az, aki nem tudja hová lépjen. Sőt, galibát okozhat a cigarettáról lepöckölt hamu is, hiszen ha belekerül később egy C-14-es kormeghatározáshoz vett mintába, a vizsgálati eredmény legalábbis meglepő lesz…

A szegedi Móra Ferenc Múzeum mégis vállalja a kockázatokat – bár igyekszik azokat minimálisra csökkenteni. Így a látogatók bejárhatják az egykori vártemplom feltárását és szakszerű idegenvezetést is kapnak. „Tanulságos a laikusokat végigkísérni az ásatáson. Nagyon sokat kérdeznek, úgyhogy alaposan fel kell készülni, és jó iskola az emberekkel való kapcsolattartásra is” – mondja Csirmaz Roland régészhallgató, aki augusztus elsejétől kalauzolja a vendégeket (naponta harminc, negyven embert, változó nagyságú csoportokban) a feltáráson. „De azért remélem, idővel más is beszáll az idegenvezetésbe, hiszen jó lenne a többiekkel ásni” – néz sóvárogva a feltárás felé.

Feltárnivaló pedig akad bőven a szegedi vár egykori templomának hajójában. A munka már évek óta tart, most érték el az egykori járószintet és alatta a sírokat. A keskeny, ám rendkívül hosszú, „ferences mintájú” templom alapfalai a belváros és az út felé vezetnek – izgulhatnak hát az elkövetkező hetekben, hogy vajon a maradványokra ráépült-e az út, mert ha igen, azt megbontani bajos lenne, így csonka maradhat a feltárt templom.

Török, árvíz, Ferenc József

Szeged közelében az emberi megtelepülés emlékei még kőkoriak, jó hétezer évesek. A terület igazán akkor kezdett történelmi jelentőségűvé válni, amikor Róma elfoglalta Daciát a második század elején. Sót és aranyat hoztak keletről Pannóniába, s a két tartományt összekötő útnak fontos állomáshelye lett Szeged, vagyis Partiscum. Néhány évszázaddal későbbről a hagyomány ide helyezi Attila fő szálláshelyét is.

A középkori Szeged első okleveles említése 1183-ból való Ciggedin néven. A város azonban már korábban is valószínűleg létezett, hiszen az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására nemigen találni közel s távol alkalmasabb helyet. Így a település mind nagyobb lett, 1246-ban pedig elnyerte a városi rangot is, innentől kezdve ugyanazokat a kiváltságokat élvezte mint Székesfehérvár és Buda. Néhány évtizeddel később pedig elkezdődött a vár építése is.

„Az Alföld legnagyobb várát építették föl itt” – mondja Horváth Ferenc régész, a múzeum igazgatóhelyettese. „A vártemplom építése pedig a 14. század elején kezdődött és többszöri nekirugaszkodással egész a 16. század elejéig tartott. Az egyik jelentős átépítésre Mátyás korában kerülhetett sor.”

Hogy mennyire a vár és mennyire a város temploma volt virágzásának több mint kétszáz esztendeje alatt? „Valószínűleg ez is, az is” teszi hozzá Fogas Ottó, aki Horváth Ferenccel közösen vezeti az ásatást. „Nagyon sok volt a helyszínen ugyanis a temetkezés, így végső nyughelyül biztosan megnyitották a város lakói előtt. Eddig ötszáz sírt találtunk, ami azt jelenti, hogy mivel a kriptákat folyamatosan használták, legalább nyolcezer embert temethettek el itt”

A városnak, a várnak – s így a templomnak is – az életét a török törte derékba. 1526-ban kifosztották és felégették, majd 1543 elején elfoglalták a várost. Így is a szerencsésebb hódoltsági települések közé tartozott, hiszen kincstári hászbirtok lett, vagyis a haradzsot egyenesen a szultánnak szolgáltatta be, így kiszámíthatóbb volt az élete, mintha szpáhik sarcolták volna kedvük szerint.

A törököt viharos másfél évszázad követte. A vártemplom falából egyaránt került elő török és kuruc ágyúgolyó, gránát. „Az 1879-es árvíz elmosta ugyan Szeged jó részét, ám a templomnak már korábban vége lett” – mondja Horváth Ferenc. „A város 1686-os felszabadítása után egy ideig még állt a vártemplom, a 18. század elején azonban nekikezdtek a lebontásának. A terület a köveiből feltöltődött, így ha méteres magasságban is, de megőrződtek az egykori falak és a sírok is”

A vár sorsát végleg az árvíz pecsételte meg. Elvinni ugyan nem tudta, de annyira megrongálta, hogy hamarosan lebontották (igaz, túl sok szükség ekkor már nem volt rá). Néhány boltíve maradt meg csupán, ezek alkotják a múzeum kiállítóépületének magját. 1879-ben a tragédia után Ferenc József megígérte, hogy sokkal szebb Szegedet építenek vissza, mint a korábbi volt. Tartotta a szavát: hogy szebb lett-e, nem tudjuk, mindenesetre modern város épült. A középkori történelmet pedig csak a Dóm-téren álló Dömötör-torony és az alsóvárosi ferences templom őrizte meg a felszínen.

Séta a középkori Szegeden: pincejárat?

„Nagyon kevés tehát a középkori emlékünk, ezért fontos a vártemplom feltárása is” – mondja Horváth Ferenc. „A vár teljes feltárása, ha ugyan sor kerülhet rá, évtizedekig is eltarthat, ezért meg kell mutatnunk mindent, ami előkerül a föld alól. A falakat konzerváljuk, a leleteket pedig a múzeumban tekinthetik meg. És nem csak a felszínen lehetne elvileg sétálni, hiszen készítettem egy tervet, amely szerint a föld alatt épített csarnokban és járatokban lennének bejárhatók a vár hajdani maradványai. Nem lehetetlen, hogy erre idővel sor kerül, hiszen hamarosan kezdődik a szegedi történelmi belváros tervszerű felújítása is, ahol szintén sok középkori emlék rejtőzhet a házak alatt. Végülis csak pénz kérdése, hogy mit és hogyan tudunk majd megmutatni a jövőnek az elveszett évszázadokból.”

Egyelőre azonban marad a „látványásatás”. A tervek szerint még egy hónapon át tart a vártemplom feltárása, addig várják az érdeklődőket, hogy kézzelfogható közelségbe kerüljenek Szeged középkorával.
Forrás:
National Geographic

© copyright 2008 Millennium
Budapest Programiroda